Elliott 770 Blog

Hírek, beszámolók az Elliott 770 osztály életéből

55. Kékszalag beszámoló a Nomádról

2023.07.07. | fulei | Beszámolók

„…én csak akkor indulok, ha lesz szél…” és lett. De miért lett 11-re halasztva a rajt? 2 órával korábban tudtunk volna lefeküdni aludni…

De ne kezdjük in medias res, kezdjük az elejéről. Hát az úgy volt, hogy… ezt a dumát most tanultam a lányomtól, meg a havernőjétől. Mindenre jó, amikor kamuzni kell, vagy időt húzni. Kérdezném az MVSZ-t, hogy mi a kóchengeres pék ‘aszáért kellett elhalasztani a rajtot 2 órával? MVSZ: Hát az úgy volt, hogy…

Na de, a főszereplők:

Ákos: kormányrúd tologató, hínározgató

Tamás: schottok rángatása, kötélhúzogató

Tibor (vagyok, de hódítani akarok) von Clayderman: zongorista, alkalmi foredeckes

Erre nézz Tibi, de csak Nemere néz…

Breier Peti: állattartó, katamarán tulajdonos, viccmondó, stand upos, foredeckes, horkoló

Találka a hajónál 9:00-kor, kölcsöngúnyák felszerelése, hajómatricázás…

Elrúgjuk a partot, majd irány a rajtvonal, mindeközben kiválóan kreatívan előkerült pár cheat, és ötlet: el kellett volna rajtolnunk 9:00-kor, aztán mi vettük volna először a kenesei bóját. A katamaránok előtt. Rajtnál úgysincs katalógus, meg névsorolvasás. Bombaötlet bájgúnár. De ezen kiváló bombaötlet megvalósításáról lecsúsztunk, majd legközelebb… Amúgy is, ez a Kékszalag kezd ledegradálódni egy unalmas hétfő délutáni elfoglaltsággá a Tifty-tifty-n: – Mit csináltok délután Goszleth Marcell?

– Megkerüljük a tavat.

– Kocsival??

– Nem, hajóval.

– Hajóóóval?? WTF? Új rekord született, a Tifty-Tifty 5 óra alatt körbesétahajókázta a tavat.

Mindeközben a Nomádon: Mozgolódás  a rajtvonalon, találtunk egy lyukat a rajtvonal északi részén, oda be is raktuk a hajót, láttuk a riválisokat is körülöttünk, egyszóval rajt, de hát lavóóóór, nem indul a ladik, makacs, mint az öszvér, méghogy nagy szél, meg rajthalasztás, viharjelzés is csak elefánt, nem is teve. Letakarnak az óriás hajók az óriás vásznakkal, jó időbe telik, mire tiszta szélbe kerülünk, azt hittük jót rajtoltunk, de gyorsan kiderült, hogy a negyedikek vagyunk, Hodu Utu, Isa Pur, és a Lilly is előttünk van… jujdejó, szeretjük a kihívásokat. Egy ‘aszt, én nem is szeretem… De különben is, miért van itt ez a sok hajó, valami verseny lesz? – kérdezi Ákos.

Futtatott negyed szélben egy takkon irány Kenese, üldözzük az első hármat, de nem nagyon közeledünk, messze még a vége, mindig idézni kell a nagy bölcsességet: „a szalag a cső után kezdődik”. Ez most erre a versenyre hatványozottan érvényes, ahányszor újraosztás volt.

Kenese még nem a miénk:

Elég gyorsan odaértünk az első pályajelhez, Raffica valamit bénázott, nagyon a deckvízen megy, ja nem, nem megy, áll, illetve fekszik (először azt hittem, hogy valami bazi nagy, piros, elektromos néző hajó), de még mindig nem tudjuk, hogyan borult fel… nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak, inkább figyeljünk a versenyre!!! Hauzolás, genakker fel, irány Siófok, jó szél, kellemes idő, remek társaság, közben kiselőadás a Breier Petitől, hogyan tartsunk kecskét. Siófok előtt az Isa-t sikerült megfognunk, de a többiek még mindig előttünk… viszont nagyon jól haladunk, persze, szélben minden hülye tud vitorlázni, még mink is.

Siófok átfutó:

Dzsaljunk a cső fele, nincs itt sem semmi látnivaló, bőszelest le kel kellett szedni, de megesszük a Lillyt is, másodikak vagyunk. Tihanynál nagyon együtt van az Eljot élboly, Faláb dokiék vezetnek, aztán a csőben leállás van, összefújja a mezőnyt (meg a szemetet is) a szél, majdnem beérjük a Hodu Utu-t, megállnak mint a gerely, szó szerint karnyújtásnyira vannak, lementek hínarazni, Ákos is beugrik a kompok között, leszedett egy pár szál hínárt. Kezdjünk el megint versenyezni. Közben valahol egy másik hajóról kiabálják, hogy „Fel, fel!”, mi meg folytatjuk, hogy „ti rabjai a Földnek, fel fel, te éhes proletár…”.

Első a Hodu, második a Nomád, mögöttünk Isa/Lilly/Jóhajó. Hodu indokolotlanul húz egy genakkert, na bazeg, akkor húzzunk mi is, ne maradjunk le. Nem köllött volna, Falábék leesnek délre, mi gyorsan leszedjük. Mindig csak a hülyeség, mi meg belemegyünk a hülyeségbe. Irány Keszthely néha genakker, néha nem, Hodu Utu elnyúlik, ‘icsába, a többieket tartjuk. Mindeközben fél négy felé találkozunk a Tifty-tifty-vel Szárszó magasságában repeszt visszafelé, dzsájzusz krájszt mi van itt, milyen gyorsan megy… Haladunk mi is, de a Keszthelyi öbölben nagyon szar a sebességünk, miután levettük a genakkert Isa Pur (komoly gyorsvonat tempóval), Lilly legyalogolnak, szinte a Jóhajó is. MI A ‘ECI TÖRTÉNIK??? Ákos megint lemegy hínarazni: nádak és hínarak laza koktélja, egyvelege, kompozíciója keveredett-tekeredett a keel-re. Bazeg, más nem szenved ezzel, csak mi????? Megint újraosztás, kezdhetjük az egészet elölről. Közben a Garuda-n mancsaftkodó Matics Danival barátian kvaterkázunk egyet, és Ákos megjegyzi, hogy kicsit algás a hajójuk alja. Szóval kicsit felbaszódtunk, hogy megint le kell dolgoznunk a pár száz méteres hátrányunkat az Ervinékkel, és a Lillyvel szemben, jujdejó, szeretjük a kihívásokat. Egy ‘aszt, én nem is szeretem… Ezt mintha hallottam volna már valahol.

Keszthelyi átfutó:

Messze még a vége, mindig idézni kell a nagy bölcsességet: „a szalag a cső után kezdődik”.  Ezt is mintha hallottam volna már valahol. A szalag Keszthely után kezdődik, az is a cső után van végül is, nem…?

Szóval nem fogunk unatkozni visszafelé sem. Genakkerre fel! Isa Pur messze van, cél a pódium, dobogós hely, cél a Lilly becserkészése. Nyomulunk genakkerrel. Leszáll az este, nagy nehezen utolérjük a Lilly-t Ábrahám-hegy magasságában. Reméljük, többször már nem kell megelőznünk őket. Érzésünk szerint Tihanyig egész jót megyünk, ugyanaz a forgatókönyv, genakker fel, genakker le, genakker fel, genakker le. Elérjük a csövet, utána a célig erős kreuz lesz, ezt tudjuk. Így is lett. Viszont a kreuz-ban olyan hajókkal találkozunk, mint Menta, Tramontana, akiknek combos előnyük volt Keszthely után, ebből gondoljuk, hogy jót mentünk visszafelé. Na mindegy, végre itt a cél, béerünk 2:45 körül (persze ez lehetne 0:45 is, ha nem 11:00-kor van a a rajt…), harmadikak biztosan vagyunk, majd reggel kiderül, hogy mi a végső sorrend…

Péntek reggel látom, hogy másodikak lettünk, ÉLJEN!!! Van Isten! A hínárok Istene!!! Hogy rohadna meg…

A Dezső már régen megmondta, hogyha a Münch doki előtt vagyunk, akkor ne hagyjuk elmenni, mert, ha egyszer elmegy,  akkor már úgysem tudjuk megelőzni, de most elé kerülni sem tudtunk sajnos, nemhogy tartani… Gratula a győztesnek!

A Nomád nem döntötte meg 2016-os egyéni rekordját, akkor 14:45 alatt teljesítettük a távot, de ez sem volt rossz.

Szóval ez lett a végeredmény. Sok meló volt benne részünkről! Gratula minden játékosnak! Mindent összevetve ez egy jó szalag volt:

  • végre 2016 után megint volt szél
  • nem volt kánikula
  • voltak fordulatok, pozíciócserék, csaták
  • a végére kihoztuk a maximumot, amit ebből lehetett